Szép napot töltöttünk Petrával és családjával vasárnap. Jó érzés volt annyi apró párbeszéd után hallani barátságos hangját a telefonban, majd még jobb volt szemügyre venni a hanghoz tartozó arcot, megismerni a befogadó, kedves családot és a képekről már valamennyire ismert izgalmas kertet is. Az idő gyorsan repült, olyannyira hogy fényképezni teljesen elfelejtettünk, de remélhetőleg pótoljuk majd egy újabb találkozáskor, amikor nemcsak az arborétum, hanem a rózsagyűjtemény is ébren, és pompázva mutogatja bájait.
Tudtuk, hogy a kert nagy. 4000 négyzetméter. Vagyis kétszer akkora, mint a miénk, de éppen csak végigértünk a látnivalókon. A házhoz közel már egy korosabb, dúsabb rész emlékeztetett minket arra, hogy röpke tíz év milyen sokat formál a kerten. Örömmel számolgattuk, hogy öt év múlva már nekünk is lesz mit mutogatni, és nem tudjuk majd átlépni a fáinkat. A távolabbi részekbe telepített örökzöld és lombhullató különlegességek az idő múlásával, az időjárás kegyessége és a szenvedélyes kertész gondossága alatt gyönyörű erdővé fog cseperedni. Remélem majd azt is láthatom.
Végtelen kert serdülő fákkal, szökevény mókussal, aprónak látszó kertészekkel.
Közelebb.
Az izgalmas és szép találkozásnak nemcsak az emlékezetünk, a hasunk, Feri orra (az enyém cserbenhagyott, pedig az egész udvart a kikeleti bangita finom illata lengte be), vagy lesifotója állít emléket, hanem egy komplett faiskola is, ami velünk utazott vissza a kocsiban. Ezt úgy kell érteni, ahogy írtam, szó szerint, mert az, hogy a Leylandii csemete a csomagtartóból Bálint feje felett áthajlítva Feri fülét csiklandozta hazáig, az nem fikció, sőt még csak nem is költő női túlzás. Petra adakozókedve még a számomra teljesen érthető gyűjtőszenvedélyén is túltesz. Így utazott még velünk meghitten egy erdei fenyő, egy duglász fenyő, egy júdás fa, egy tucat rózsatő, megszámlálhatatlan bokorgyerek, macskamenta és nem feledkezem meg a farmerzsebembe rejtett virágmagokról sem. Ezeket valamiért mégis éreztem, Negro illatuk volt.
A hozomány nagyobbjai már a helyükre találtak. A fenyők a kaszálón zavartalanul nőhetnek, hogy kibontakozhasson szép formájuk, és árnyékot vessenek a leendő sportpályára. A rózsák már betervezve a nem létező és nem felásott rózsakertbe. Pontosabban kettő már elültetve. A többiek úgy gondolom, ma biztosan nem száradnak ki és hamarosan folytatódhat a munka.
A simogató Leylandii, a kis duglász és Feri elsőszámú kedvence az erdei fenyő.
Kettecskén.
A sok felsorolt öröm és kincs mellett köszönetet kell mondanom Feri és magam nevében Petra férjének is a gyerekmentesen eltöltött nyugodt órácskáért. Nagyon üdítő volt. ;)
Megjegyzések
Köszönöm, hogy itt voltatok, hiszen tudod, milyen régóta vártalak már benneteket.
A növénykék remek helyre kerültek, klassz lesz látni és olvasni a fejlődésükről.
Puszi a mókiknak, akiket egyébként nem mellékesen Zoli igencsak megkedvelt:) (Meg én is, meg Idus is:)
Petra
A növénykék a legjobb helyre kerültek! Gondos kezek alatt fejlődhetnek:)
Petra
A"faiskola" növényei jó helyre kerültek, gondos, szerető gazdákra találtak. Már most is nagyon jó sétálni a kertedben, de lelki szemeim előtt megjelenik, hogy milyen lesz néhány év múlva. Sok örömet az új növényekhez!
Láthatóan egy nagyon jó kis kertszerető, növény gyűjtögető barátság szökkent most szárba. Gratulálok!
Örülök, hogy ilyen jól sikerült a találkozásotok Petráékkal, szép időtök volt.
Sok szép növényt kaptatok Petrától, milyen szépen fognak mutatni majd nálatok is pár év múlva.
Szeretek a te kertedben is barangolni, várom a jövő májust, mikor újra a legszebb lesz a kedvenc részem.