Van kertünk is

A kertről mostanában kevés szó esik. A veteményesről azért, mert nincs mutogatható állapotban. Idén szinte alig foglalkoztam vele. A petrezselyem nem kelt ki, a sárgarépa szedhető. A paprikákat lerágták a csigák, elrágták a lótetvek, kitúrták a vakondok. A paradicsom létszáma a legutolsó pótlás óta nem nagyon változott, itt-ott már vannak kis paradicsomok, és elkezdtem a karókat is melléjük verni. Persze nem az ötcentis palánták mellé. A cukkini, sütőtök most kezd virágozni, a padlizsánon már láttam kis gyümölcsöket. Az uborka-kukorica kombóm együtt nem kelt ki, de a zöldbabok már szedhetők.

Paradicsomos, káposztás, tökös, zöldbabos nagyágyás.

Háttérben paréjmező, benne krumpli, paprika hűlt helye, uborkának szánt hely...


Nagy évelőágyban eddig nem volt mit mutogatni. Most sem nagyon.

Kezdik a sásliliomok.

A díszhagymák.

A hortenziák.

Rózsaszirmok tava.

Rögtönzött, ideiglenes, kőkorszaki.

Maratoni homokozások.

Mindenki odafér.










Megjegyzések

mancoka kertje üzenete…
Micsoda hortenziák! Csak ámuldozom! A díszhagymák sem maradnak le szépségben.
Nagyon jó elfoglaltságot találtatok a mókiknak!
Juhmeli üzenete…
Mancoka, hát a hortenziák nem az én érdemem, de mindig büszkén mutogatom őket. Már igazi matuzsálemek lehetnek. Mintha a házzal együtt nőttek volna ide, ötven évvel ezelőtt.