Az utolsó tulipán csapat.
A mókik egyik kedvenc helye.
Mókik mindenhol.
Az évelőágy.
A kiserdő kizöldült sárgult, pirosodott.
Már igazi erdőhangulata van.
És a hunyor még mindig tart.
A rózsák gyönyörűen hajtanak, roskadásig vannak bimbókkal.
Jelenleg ez Feri kedvenc helye.
A galagonyasövényem, már hasonlít egy sövényre.
Mókikert mókival.
A veteményes hátsója.
Csak egy kép, amit szeretek nézni.
A kis székeikkel, ahonnan a tyúkokat mozizzák.
A hideg nem szegi kedvét senkinek.
A múlt héten kihasználtam, hogy kaptunk egy kis esőt és igyekeztem megcsinálni azokat a dolgokat, amikkel a csapadékhiány miatt nem tudtam haladni. Kapáltam, gyomláltam, ástam a rózsakertben, az évelőágyban. Utóbbi üres helyeire ültettem is - verbénákat, tollborzfüvet, vetettem is - kúpvirágokat. Készítettem újabb befőttesüvegnyi gyomirtót és az évelőágyat behálózó sásfélét kínáltam meg vele ott, ahol nem tudtam ásni, vagyis a talajtakaró gólyaorrok és az őszirózsák között. A korábbi hasonló mutatványomnak már megvan az eredménye és döglenek az acatok, a komlók, de van még mit "kifesteni". A fennmaradó időben fűnyírás volt, a lenyírt fűvel és a szénával a málnasorok közét takartam be, hogy tartsa a nedvességet és építse a talajt. Aztán megérkezett a hideg és én csak pakolgatom, takargatom a palántákat. Hát nem valami sok egy hétre, de én már ennek is örülök.
Megjegyzések