Olyan, mint egy álom

A nyári szünet első két hete elröppent. Olyan jó volt, hogy még a forróság sem tudta elrontani. Nem tudom megfogalmazni, hogy miért. Talán, mert nem kellett időre kirugdosni senkit az ágyból, és komótosan telhettek a napok. Mondhatnám, de nem így volt. Reggelente Kaci sakktáborba indult, délután hoztuk haza, hogy később Petivel részt vegyenek az úszásoktatáson.
Talán azért, mert újabban nem egyedül vezettem a háztartást. Megbízható, jó szemű segítségem került Peti személyében, aki teljesen magától csinál nekem ragyogó meglepetéseket, mielőtt elnyelne a káosz és zűrzavar. Egy kis jelzőfényt, ami segít továbbhaladni a végtelen teendők során. Jól esik, mert tudom, hogy így ismeri el és értékeli az erőfeszítéseimet. És azt is tudom, hogy most már ő is tudja, hogy ami olyan könnyűnek látszik, mikor nézi az ember, hogy nem is számít munkának, az nem is olyan könnyű és igenis munka. 
Talán attól jó, hogy látom hízni, pirosodni a barackokat, almákat, hogy megvan a fán még az az egy szem mandula, amiről nem is gondoltuk, hogy lesz, mert a fa párja még nem virágzott. Talán az esti, holdfényes, csendes pancsolásoktól, mikor alszanak bent a gyerekek, mi meg csak kint vihogunk ketten a medencében, nézzük, ahogy a pára gomolyog a víz felett és a fényt a napernyőre akasztott fejlámpa szolgáltatja. 
Talán, hogy az utóbbi pár napban kaptunk néhány csendes záport, zivatart, ami engem mindig felvillanyoz, és már rohanok is ki a sárba, töf-töf-töf. Már rég felszedtem az őszi fokhagymát, és a helyére paradicsompalánták kerültek. A borsó ágyásába vetettem csemegekukoricát, uborkát, kaprot, céklát. A veteményes utcája mellé futóbabot, de már tervezgetem, hogy őszre-télre mit és hova tennék.
Az is nagyban hozzátett a jóhoz, hogy újabb kertész került egycseppkertbe abban a reményben, hogyha felnő, nem lesz kedve a kertvégi alvilágnak portyázni a tyúkudvarban. Egy kilenc hetes golden retriever kölyök csatlakozott a mókibandához cuki ötödiknek, s mint később kiderült, ő a legkiszámíthatóbb és legszófogadóbb mindközül.

Szamárkenyér és kasvirágok.

Lizinka és méhbalzsam.

Méhbalzsam és kúpvirág.

Fiúcsapat a focipályán.

Jó, ha van kire támaszkodni.

Nyári alma, 'Summerred'

Szamócamálna.
Már terem és még virágzik is.

Ujjas juhar, 'Orange Dream'.
Szeretem az ágait is.

Rózsa 'Jean Cocteau' és díszcsorba.












Megjegyzések

kovtama üzenete…
Hú Meli a szamócamálna nagyon érdekel. Honnan van? Még sosem láttam. :)
Holdgyöngy üzenete…
Bajusz megvan, ugye? Ismerősnek van ilyen kutyusa, olyan rajongással embert nézni ritkán láttam kutyát, ahogy ő néz a gazdijára.
Juhmeli üzenete…
Kovtama, a szamócamálna úgy emlékszem a DM kertből volt, de szívesen adok belőle tövet, ha érdekel, majd egyszer kerülsz egy kicsit erre.
Juhmeli üzenete…
Holdgyöngy, Bajszi megvan, jól van, még szokja a kutyát. És tényleg nagyon tud nézni, igazán kifejező a pofija.
Holdgyöngy üzenete…
S látom Matykó őt is felkarolta.
BoGyo üzenete…
Édenkert:) Minden virul!!! A szamárkenyér de tetszik!
KamillaMamilla üzenete…
Hoppppááá! Lemaradtam - blöki a láthatáron! A kerted csodaszép, a Csemetéid szintén! A szamócamálnának milyen az íze?!?
Juhmeli üzenete…
Holdgyöngy, igen, lelkesen simogatja és nyávog neki.:)
Juhmeli üzenete…
BoGyo, köszi. Sajnos olyan ritkán esik nálunk, csak ez a forróság van, kínlódik minden, főleg a rózsakert és a veteményes, de ehhez képest meglepően sok a látnivaló, örülnivaló.
Juhmeli üzenete…
KM, blöki teljesen friss ültetés. A szamócamálna ízéről nehéz nyilatkozni, ha megérik, akkor finom, édeskés, de egyébként nem egy zamatos gyümölcs, inkább mondanám ízetlennek. Idén van először rajta csipegetnivaló.