Hiába esik, hiába fúj

... egy hét múlva akkor is március lesz, de én még addig sem várok. Káposzta- és salátafélékből vetek el néhány szem magot idebenn, velük nyitva meg az idei kerti szezont. Nem könnyű nem gondolni a tavaszra és a jó időre, mikor tyúkországban dúl a szerelem és minden nap tele a fándli színes tojásokkal. Nem könnyű, mert a mandula rügyei már zöldek, a vérszilváé rózsaszínek, a nárcisz bimbós, az új rózsahajtások arasznyiak. Várom már, hogy lehessen odakint lenni. Hazajönni és be sem menni a házba, hanem az udvaron hajkurászni a mókikat, vagy csak leülni és nézni őket, vagy levezetni a munkanapot egy kis kertezéssel. Addig viszont nézem a táncoló hópelyheket, amik csak addig maradnak, míg földet nem érnek, és ott el nem olvadnak.












Megjegyzések

mancoka kertje üzenete…
De szépek ezek a tojások! Az a hunyor még így is csodálatos!
Én is ugyanígy érzek! Nagyon unom már a havat! Nálunk még több van, mint a te képeiden. Pedig úgy mennék már kifelé!
Juhmeli üzenete…
Mancoka, már csak egy hét és itt a tavasz! Már nagyon várom, de addig gyönyörködöm a hóban és izgulok a rügyek, a tulipánok miatt, mert nálunk voltak hó nélküli, száraz hidegek is. Szinte megfeketedtek a tulipánlevelek a fagyban. Remélem túlélik és virágoznak idén is.